Táplálkozási zavarok

A táplálkozási zavarok típusai és jellemzői

A táplálkozási zavarok civilizációs betegségek, s mint ilyenek, a társadalmi változásokkal együtt alakulnak és szaporodnak. Ma már a klasszikusnak számító anorexia nervosa (AN) és a bulimia nervosa (BN) mellett számos újabb táplálkozási és testképzavar változat jelent meg, mint amilyen például a modern férfiak (elsősorban testépítők) körében egyre terjedő izomdiszmorfia, amely az anorexia nervosa inverz párjakánt értelmezhető, mert amíg az AN beteg önmagát kövérnek látja, még akkor is, ha már kórosan sovány, addig az izomdiszmorfiás akkor is vékonynak látja izmait, ha azok már rendkívül nagyok. Ilyen újonnan leírt evészavar az orthorexia, amikor a zavar nem az étel mennyiségével, hanem a minőségével kapcsolatos, amennyiben az ilyen beteg csak általa egészségesnek tartott ételeket fogyaszt. Mivel a nem megfelelő ételek kerülése kényszeres tünetként is értelmezhető, ezért a zavart nem feltétlenül tekintjük önálló diagnosztikai kategóriának. Hasonlóképpen a testedzésfüggőségként értelmezhető izomdiszmorfiát, más néven Adonisz-komplexust.

Újabban megjelenő nehézség, amikor az étkezési zavar a vegetarianizmus köntösében jelenik meg. A vegetarianizmus egy összetett élelmiszer-kiválasztási viselkedésnek és ételkerülési mintázatnak tekinthető. A vegetáriánusok általában világnézeti vagy egészségügyi okokból térnek át a részben vagy kizárólag növényi eredetű táplálkozásra. Új kutatások szerint azonban, az étkezési szokások drasztikus megváltozása az evészavar jele is lehet, sokan ugyanis nem a húsmentesség, hanem a fogyás lehetősége miatt választják a vegetarianizmust. A zavar felismerését azonban nehezíti, hogy az egészséges étkezés egyre jellemzőbb, a vegetáriánus személy viselkedése pedig lényegében társadalmilag elfogadott.

Ezen zavarok mindegyike kialakulhat valamely személyiségzavar részeként, összefüggéseket mutathat a szorongásos zavarokkal és a depresszióval. Elterjedtségük azonban gyakori, a környezetre, így a gyermekekre való hatásuk pedig igen erős, ezért szükségesnek látjuk, hogy az alapvető formákkal, azok családi hatásaival a pedagógusokat és a szülőket megismertessük.

Mindkét klasszikus evészavar (AN és BN) 10-50-szer gyakoribb a nők, mint a férfiak körében, a női népességnek kb. 1-5%-át érinti a két zavar együttes előfordulása és sajnálatosan egyre korábbi életkorra tehető a zavarok kialakulása (az anorexia esetén 12, a bulímia esetén 17 éves kor körül). A női populáción belül is vannak fokozottan veszélyeztetett csoportok, például táncosok, modellek, akik a „testükből” élnek, és emiatt nagy nyomásnak vannak kitéve a karcsúság társadalmi ideálja felől. Ne becsüljük alul ugyanakkor a férfiak érintettségét sem, főleg ebben az említett sportoló, táncos, színész populációban.

Az evészavarok kialakulása több tényezőre vezethető vissza, biológiai, pszichológiai és szociokulturális hatások egyaránt szerepet játszanak. Ezek között az egyik legerősebbnek a modern kor karcsúságideáljának megfelelni akaró, szorongó és teljesítménycentrikus személyiségkarakter tekinthető, melynek kialakulását a maximalista családi elvárásrendszer támogathatja. Emellett ugyanakkor nagyon fontosak a biológiai, agyi mechanizmusok. Erről beszél TEDx előadásában Laura Hill.

Anorexia nervosa - Kóros soványság

A. A korhoz és testmagassághoz viszonyított minimális testsúly tartásának visszautasítása, például súlyvesztés, mely a testsúlynak az elvártnál legalább 15%-kal alacsonyabb szinten való fenntartásához vezet; vagy az elvárt súlynövekedés elmaradása a testi fejlődés időszaka alatt, ez az elvártnál legalább 15%-kal alacsonyabb testsúlyhoz vezet.

B. Intenzív félelem a súlygyarapodástól vagy az elhízástól még soványság esetén is.

C. A saját testsúly vagy alak észlelésének zavara, a testsúly vagy alak túlzott befolyása az önértékelésre, vagy a jelenlegi alacsony testsúly veszélyességének tagadása.

D. Nőknél legalább három egymást követő menstruációs ciklus hiánya, ha az egyébként elvárható lenne (primer vagy szekunder amenorrhoea).

Bulimia nervosa - Farkaséhség

A. Visszatérő falási epizódok. A falási epizódra mindkét alábbi pont jellemző:

B. Adott (például kétórányi) időtartam alatt olyan nagy mennyiségű étel elfogyasztása, amely biztosan nagyobb, mint amennyit a legtöbb ember megenne hasonló időtartam alatt és hasonló körülmények között.

C. Az epizód alatt jellemző az étkezés feletti kontrollvesztés (például olyan érzés, hogy nem tudja abbahagyni az evést, vagy nem tudja kontrollálni, hogy mit és mennyit eszik).

D. A súlygyarapodás megakadályozása érdekében ismétlődően alkalmazott kompenzáló viselkedésformák, mint önhánytatás, hashajtók és vizelethajtók használata, beöntés vagy más módszerekkel való visszaélés, koplalás vagy túlzott testgyakorlás.

E. Mind a falás, mind a kompenzáló viselkedésformák hetente legalább kétszer és legalább három hónapon át jelentkeznek.

F. Az önértékelést túlzottan befolyásolja a test alakja és súlya.

G. A zavar nem kizárólag az anorexia nervosa epizódja alatt jelentkezik.

Az evészavarok krónikus betegségek, azaz lefolyásuk évekig-évtizedekig elhúzódhat. Az AN esetén a halálozás meglehetősen magas, a betegség kezdetét követő tíz éven belül az érintettek 8%-a, húszéves követés adatai szerint 20%- a hal meg a mentális sérülékenység szövődményeként kialakuló betegségekben (alultápláltság, fertőzések, szívmegállás) vagy öngyilkosság által. A BN esetén a zavar tüneteinek javulása jelentős lehet a kezelés eredményeként, azonban a teljes tünetmentesség nagyon ritka. Makacs, nehezen kezelhető mentális betegségekről van tehát szó, melyeknek kimenetelét ronthatja a betegségbelátás hiánya, az evészavaros beteg alacsony együttműködési készsége.

A szülő étkezési zavarának hatása a gyermek testi-lelki fejlődésére

A gyermek fejlődésére vonatkozó hatásokat három csoportba oszthatjuk. Az első a gyermek fizikai fejlődésének, növekedésének elmaradása, a lassabb gyarapodás, amely magzati szakaszban vagy újszülöttkorban akár halálos kimenetelű vagy súlyos fejlődési rendellenességet okozó is lehet. Ez a lassúbb gyarapodás gyakoribb az anorexiával rendelkező anyák gyermekeinél, mint a bulimiásoknál. Különösen veszélyeztetettek az egyedülálló evészavaros anyák gyermekei, ahol az étkezések szabályozása teljesmértékben az anyán múlik. Ilyenkor a gyermek táplálása nem a fejlődési igényeknek megfelelő, az anya saját diétáját tartatja be a gyermekkel is . Serdülőkorban nagyon gyakori az anya betegségének megjelenése a lánygyermekben, azaz a fiatal lány maga is anorexiás vagy bulimiás lesz.

A kiskamasz és serdülőkori autonómiatörekvések talaján, a táplálkozás túlkontrolláltságának következményeként azonban ellenkező irányú, lázadó magatartás is megjelenhet, a kontroll nélküli evés, amelynek „súlyos” következményeként kialakulhat a leggyakoribb étkezési zavar, az elhízás.

A fejlődési problémák második csoportja a gyermekekben kialakuló pszichiátriai és alkalmazkodási zavarok köre. Amint említettük, az evészavarok családi hagyományozódása főleg a lánygyermekek esetében gyakori. Ezen túlmenően más mentális sérülékenység kialakulása is valószínűbb, az evészavaros felnőttekre jellemző alacsonyabb szintű kötődés és hidegebb érzelmi légkör, magasabb teljesítményelvárások stb. miatt. Egy kutatásban az evészavarral speciális klinikán kezelt anyák gyermekeinek 50%-ánál találtak valamilyen diagnosztizálható pszichiátriai zavart.

A problémák harmadik csoportját a gyermek társas kapcsolati zavarai jelentik. Az anya saját interperszonális zavarai itt szintén meghatározó tényezők. A korlátozó vagy purgáló evés a társas kapcsolatokat is befolyásolja, így a gyermek egy kontrollált társas térben, sokszor társaitól elszakítva nevelkedik. Nem ritka az olyan evészavaros anya, aki azért nem adja közösségbe gyermekét, hogy ott nehogy akármilyen (hizlaló, nem egészséges stb.) táplálékot adjanak neki. A táplálkozási zavarral rendelkező anyáknál gyakran megfigyelhető az irányító, kritikus beszédmód, a melegség és bevonódás hiánya a gyermekkel és a partnerrel való kommunikáció során is. Sajnálatosan, mint minden más mentális zavar esetén, itt is megfigyelhető, hogy az érintett szülő mellett vagy egy hasonló zavarokkal küzdő partner áll, vagy egyedül marad a gyermekkel, mindkét esetben nagy veszélynek kitéve a gyermeket.

Felhasznált irodalmak:

Bardone-Cone, A. M., Fitzsmmons-Craft, E. E., & Robinson, D. P. (2012). The Interrelationships between Vegetarianism and Eating Disorders among Females. Journal of the Academy of Nutrition and Dietetics. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3402905/

F. Lassú, Zs. (2021). A leggyakoribb mentális betegségek jellemzői és hatásuk a gyermekekre. In: F. Lassú, Zs., Frankó, A., Kaposiné, Cz. A. és Kormos, P.  (szerk.): Gyermekek mentálisan sérülékeny családokban. Kézikönyv segítő szakemberek számára. Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Budapest, 33-66.

Hodes, M., Timimi, S. and Robinson, P. (1997) Children of mothers with eating disorders: a preliminary study. European Eating Disorders Review, 5, 11 -24.

Túry Ferenc, Babusa Bernadett, Dukay-Szabó Szilvia, Varga Márta (2010) Az evés- és testképzavarok újabb típusai a modern cilizációs ártalmak között. Magyar Tudomány 2010/11.

Túry Ferenc (2002) Anorexia és bulimia: az evés zavarai a mindennapos gyakorlat szemszögéből. Hippocrates, 2002/IV/2. 

Hodes, M. (2006) The children of mothers with eating disorder. In Reder, P., McCluer, M and Jolley, A. (Eds.). Family Matters. Interfaces between child and adult mental health. Routledge, New York, NY.