Az óvodáskor nem hoz olyan látványos változásokat a gyermek testi és szellemi fejlődésében, mint az előző életszakaszok. Minden, amit az előzőekben leírtunk a gyermek érzelmi szükségleteiről, biztonság és kötődés iránti vágyáról, önállóság és aktivitás iránti, vagy a világ megismerésének kielégíthetetlen igényéről ebben az életkorban éppolyan fontos marad, mint korábban.

A világ megismerésének és megértésének vágya arra is kiterjed, hogy a gyermek szeretné érteni szülei viselkedését. A mentálisan sérülékeny szülők csak ritkán látják el a gyermeket érthető információval arról, hogy miért viselkednek így vagy úgy, mi az oka a gyermek által is látható, megfigyelhető tüneteknek. A gyermekek ugyanakkor észlelik ezeket a tüneteket és magyarázatot keresnek rájuk. A gyermek ebben a korban egocentrikus – mindennek saját maga a közepe, így szülei viselkedéséért is saját magát okolja. Nagyon fontos ezért, hogy a gyermek életkorának megfelelő információt kapjon szülei betegségéről. Ebben az információnyújtásban segíthetnek a szülőknek az őket segítő szakemberek, hogy képesek legyenek a gyermeket nem túlterhelve, megnyugtató módon tájékoztatni. A tájékoztatáshoz használhatók mesekönyvek, amelyek a különböző mentális betegségekről szólnak.

Az éréssel, növekedéssel és fejlődéssel változnak azonban a gyermek lehetőségei mindezek önálló kielégítésére, a fejlődését segítő erőforrások aktív megszerzésére – például bemegy a szobájába, ha túl hangosak a szülei, vagy keresi az őt támogató felnőttek társaságát. A gyermek érzelmi szükségletei azonban még mindig nagyrészt a felnőttektől függően kielégítettek, bár az intézményes neveléssel tágul azon felnőttek köre, akik ezt a szerepet betölthetik.

Amint azt a csecsemőkről szóló leckében leírtuk, a gyermekek képesek több személyhez is kötődni, és ezek a kötődési személyek különböző funkciót láthatnak el. Van, akihez a gyermek érzelmi támogatásért fordul, más a társas készségeit vagy az intellektuális fejlődését támogatja inkább megbízható jelenlétével, érzékeny odafordulásával. Az óvodapedagógusok és más segítő szakemberek is lehetnek ilyen személyek, amennyiben kielégítik a fenti kritériumokat – azaz megbízhatóan és érzékenyen reagálnak a gyermek kötődési igényére, különösen a feszültségkeltő helyzetekben. Ennek az érzékeny reagálásnak személyesnek kell lennie, nem elegendő, ha a segítő szakember általában kedves és támogató a gyermekcsoporttal szemben. A bizonytalan kötődésű gyermekeknek a többiektől több személyre szóló figyelemre és elfogadásra, megkülönböztetett – mondhatjuk úgy is, kivételes – bánásmódra van szükségük, hogy az otthoni hátrányos életkezdés ellenére egészségesen fejlődjenek, és a szakemberrel kialakított biztonságos kapcsolat talaján bátrabban merjék felfedezni környezetüket. Az így létrejött biztos bázis ugyanis a világ aktív megismerésének, és ezen keresztül az intellektuális fejlődésnek az alapja.

A 3-6 éves kor közötti időszak a kognitív folyamatok műveletek előtti szakaszába esik, azaz a gyermek, bár csökkenő mértékben, de még mindig egocentrikus (ld. előző lecke). Az érzelmek megélésének, felismerésének, a másik érzéseinek bejósolásának ugyanakkor fontos szerepe van a társas világban való tájékozódásban és sikeres beilleszkedésben. Az érzelmek felismerése és megnevezése, valamint a saját érzések és viselkedés szabályozása nagy fejlődésen megy keresztül az óvoda kezdetétől az iskola kezdetéig terjedő időszakban. A kisóvodás még nem képes felismerni és megnevezni a rejtett vagy ambivalens érzéseket, noha nem tudatos szinten észleli azokat és már igen korán hatnak rá mindezek.

Az érzelmek felismerése, címkézése és szabályozása nehezített a mentálisan sérülékeny szülők mellett felnövekedve, ezért az óvodában és más fejlesztő tereken minden eszközt megragadva kell támogatni az ilyen gyermekek érzelmi fejlődését. A példaértékű és biztonságos személyes kapcsolatokon túl a művészetek lehetnek az érzelmi nevelés legfontosabb eszközei, melyek közül mindenképpen kiemelkedik a gyermekirodalom: a mese és a vers.

Legyen szó Vackorról, vagy Mazsoláról, a gyermek a mesehősökkel azonosulva felismerheti saját érzéseit, és nemcsak megfelelő nevet, hanem a kifejeződésükre vonatkozó szabályokat is találhat a történetekben, melyek így analógiás megoldást nyújthatnak a fejlődéssel és élethelyzetekkel együtt járó kihívásokra. 

Mindezek a mesék a mentálisan sérülékeny családban nevelkedő gyermekek számára is éppoly fontosak, mint az egészséges mentális állapotú szülőkkel nevelkedő gyermekeknek, azonban a kiválasztásuk nagyobb tudatosságot igényel a segítők részéről. A mentálisan sérülékeny, pl. alkoholbeteg szülők gyermekeit támogató mesekönyvek és eszközök találhatók a kimondhato.hu oldalon, például Bolyhos története:

 

 

A mentális fejlődésről korábban írottakkal összhangban, a tudatelmélet birtokában a gyermek érti, hogy mások mást szeretnek és másra vágynak mint ő, mégsem tudja ezt még jó ideig figyelembe venni saját cselekedeteiben. Vágyai sokkal erősebbek, mint a belátás. A késleltetés, türelem, az önzetlen segítségnyújtás képessége fokozatosan alakul óvodáskorban, és noha nagy mértékben meghatározott a gyermek veleszületett adottságai, temperamentuma által, azonban épp ennyire függ a társas-környezeti hatásoktól, a temperamentumból fakadó egyéni viselkedésre adott szülői-nevelői válaszoktól, környezeti hatásoktól. Az óvodai szokásrend, a kiszámítható és következetes nevelői hatások, a türelmes, de mégis szigorú szabálybetartatás mind segítik a gyermek önszabályozási képességének fejlődését. A szakemberek nevelési módszerei minden esetben arra kell irányuljanak, hogy a gyermek számára egyszerre nyújtsanak biztonságot és átlátható kereteket, figyelembe vegyék vágyait és érzéseit miközben a helyes viselkedésre tanítják a gyermeket. A kereteket adó, szeretetteljes, mérvadó nevelés az intézményes nevelésben is követendő magatartásforma.

A bizonytalan korai kötődés számos hátránnyal jár a későbbi életben, melyek az óvodai társas beilleszkedést is befolyásolják. A szorongó-ambivalens kötődésű gyermek az óvodában vagy más gyerekcsoportokban visszahúzódó, túl függő, a másikra mindent ráhagyó viselkedésformákat mutathat. Az elkerülő kötődés gyakran mutatkozik meg a társaktól és felnőttől független, túlzottan önálló, a személyeket esetleg eszközként használó viselkedésformákban. A legsúlyosabb kötődési zavar, amely a szülő fenyegető és/vagy súlyosan szorongó magatartásformáihoz kapcsolódik, a zavarodott kötődés, amely az önszabályozás alacsonyabb fokában, és az ebből fakadó magasabb szintű agresszióban nyilvánul meg leggyakrabban 3-6 éves korban. Egy kutatásban az óvodában agresszíven viselkedő 5 éves korú gyermekek 71%-ánál zavarodott kötődés volt megfigyelhető másfél éves korukban. Azonban, amint azt fentebb leírtuk, éppen ezeknél az agresszív gyerekeknél sikerült az érzékeny pedagógusi magatartással pozitív változást elérni, azaz a korai kötődés negatív következményeit csökkenteni.

Összefoglalva az óvodás korról írottakat azt mondhatjuk, hogy a mentálisan sérülékeny családokban nevelkedő gyermekek lélektani rugalmasságát leginkább a magas színvonalú intézményes nevelés támogathatja, de csak abban az esetben, ha a segítő szakemberek a gyermek érzelmi, értelmi és társas szükségleteit képesek és készek az átlagosnál nagyobb mértékben, kivételezetten támogatni a gyermek egészséges fejlődése érdekében.

Felhasznált irodalmak:

Boldizsár Ildikó (2011). Meseterápia. Mesék a gyógyításban és a mindennapokban. Magvető Könyvkiadó, Budapest.

Buyse, E., Verschueren, K. and Doumen, S. (2011). Preschoolers’ Attachment to Mother and Risk for Adjustment Problems in Kindergarten: Can Teachers Make a Difference? Social Development, 20: 33–50.

F. Lassú, Zs. (2021). A reziliencia támogatása az életkori és családi sajátosságok tükrében. In F. Lassú, Zs., Frankó, A., Kaposiné, Cz. A. és Kormos, P.  (szerk.): Gyermekek mentálisan sérülékeny családokban. Kézikönyv segítő szakemberek számára. Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Budapest, 213-257.

Lyons-Ruth, K., Alpern, L., & Repacholi, B. (1993) Disorganized Infant Attachment Classification and Maternal Psychosocial Problems as Predictors of Hostile-Aggressive Behavior in the Preschool Classroom. Child Development. Vol. 64, No. 2 (Apr., 1993), pp. 572-585.

Piaget, J. – Inhelder, B. (1999). Gyermeklélektan, Budapest, Osiris.

Last modified: Monday, 30 October 2023, 5:27 PM