Bevezetés - A mentálisan sérülékeny szülők gyermekeinek veszélyeztettsége

A mentálisan sérülékeny szülők gyermekeinek veszélyeztetettségéről kevés a kutatási eredmény és ezáltal a fellelhető szakirodalomban sem bővelkedünk, kevés a továbbképzés és a megfelelően képzett szakember is, miközben az érintett családok és gyermekek száma egyre nő.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete szerint a gyermekek érdekének védelme valamennyi felnőtt morális kötelessége. A segítő szakembereknek (pedagógusoknak, szociális szakembereknek) azonban jogi kötelezettsége is a gyermekvédelem. A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjainak jogszabályban rögzített feladata a gyermek veszélyeztetettségének felismerése és kezelése, különösen a gyermekkel való rossz bánásmód (bántalmazás, elhanyagolás) eseteinek feltárása. Általános tendencia azonban, hogy a gyermekvédelmi rendszer tudomására jutó bántalmazásos esetek száma jóval alacsonyabb a társadalomtudományi kutatások becsléseihez képest. Különösen igaz ez a mentálisan sérülékeny szülők gyermekeinek esetében, hiszen számukra a veszélyeztető környezet általában maga a szülő, és a családi életnek ez az egyetlen formája, amit a gyermek ismer, mivel már születése óta ebben a rendszerben nevelkedik. A szüleikkel kapcsolatban általában korán megélt ambivalencia miatt csak nehezen válik számukra nyilvánvalóvá, hogy változhatnak az életkörülményeik, a veszélyeztetett gyerekekre általában is jellemző, hogy nem mernek szólni. Sajnos nagyon ritka, hogy egy gyermek maga kérjen segítséget, amit a gyermekek életkori sajátosságai mellett a jogtudatosság hiánya, valamint a gyermekvédelmi jelzőrendszer nem kellően érzékeny működése is magyarázhat. Nem ritka az sem, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai nem teljesítik jelzési kötelezettségüket, mert félnek beavatkozni a család belügyeibe vagy megtorlástól tartanak.

Hátráltatja a veszélyeztetett esetek feltárását az is, hogy a társadalom alapvetően idegenkedik a beavatkozástól, és a család belügyének tartja a gyerekbántalmazást. A mentálisan sérülékeny családok különösen nehezen megközelíthetők lehetnek, hiszen működésmódjuk miatt gyakran egyébként is „kilógnak” az együtt élő közösségekből, nehezen kezelhetőnek tartják őket, nem szívesen konfrontálódnak velük.

Fontos lenne az alapvető szemléletváltás, tudatosítani és meg is valósítani az egymásra figyelést: egy gyerek szenvedése, amelynek szemtanúi vagyunk, ránk is tartozik, akár névtelenül is, de jelentsük a problémát a helyi családsegítő szolgálatnak vagy a védőnőnek, az iskolának, óvodának, szociális munkásnak, háziorvosnak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a rendelkezések, amelyek a gyermekek érdekeit kellene, hogy szolgálják, nem minden esetben épülnek be a gyakorlatba. A mindennapi ügyek intézéséből hiányzik a személyes egyeztetés. A gyermekvédelmi jelzőrendszer működése még mindig nem kellően rendszerszerű, egyes szervei pedig elérhetetlenek a gyermekek vagy a jelezni kívánó felnőttek számára. Gyakran előfordul, hogy még a gyermekvédelmi feladatot ellátó vagy ehhez a feladathoz kapcsolódó szolgáltatók számára is szakmai problémát jelent, hogy elkülönítsék a rossz bánásmódra, illetve a gyermek egyéb veszélyeztetettségére utaló jeleket. A jelzőrendszerben résztvevő szakembereknek gondot okozhat, hogy mikor éljenek jelzéssel a családsegítő szolgálatnál a veszélyeztetettség miatt, vagy azonnal hatósági intézkedést kezdeményezzenek-e rossz bánásmód miatt a gyámhatóságnál. Ezért fontos a veszélyeztetettség jeleinek felismerése és a megelőzés, illetve a már folyamatban lévő elhanyagolás, bántalmazásra utaló gyanú megvizsgálása és a beavatkozás módszereinek ismerete.

Az alábbi ábra a jelzéstétel folyamatát ábrázolja:

Forrás:

Hajdú, K. (2021). Mentálisan sérülékeny szülők gyermekeinek támogatása a gyermekvédelmi rendszerben. In F. Lassú, Zs., Frankó, A., Kaposiné, Cz. A. és Kormos, P.  (szerk.): Gyermekek mentálisan sérülékeny családokban. Kézikönyv segítő szakemberek számára. Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Budapest, 299-326.