A bántalmazás

A bántalmazás a WHO által is használt definíciója: „A gyermek bántalmazása és elhanyagolása (rossz bánásmód) magában foglalja a fizikai és/vagy érzelmi rossz bánásmód, a szexuális visszaélés, az elhanyagolás vagy hanyag bánásmód, a kereskedelmi vagy egyéb kizsákmányolás minden formáját, mely a gyermek egészségének, túlélésének, fejlődésének vagy méltóságának tényleges vagy potenciális sérelmét eredményezi egy olyan kapcsolat keretében, amely a felelősségen, bizalmon vagy hatalmon alapul.”

A bántalmazás három fő típusa a fizikai, az érzelmi és a szexuális abúzus. A Kemp-féle kontinuum-modell (1998) a bántalmazás enyhébb fokaitól a súlyosabb esetekig folyamatos átmenetre hívja fel a figyelmet, amely a feltáró munkánkat segítheti, mivel az egymással összefüggésben lévő lehetséges előzményekről és az esetleges súlyosabb abúzus formákról ad információkat, ami hasznos olyan esetben, amikor a bántalmazó felnőtt „ésszerű” magyarázattal támasztja alá tette szükségességét vagy ártatlanságát, elfedve ezzel a valós történéseket.  Az ábrán látható bántalmazás formák egyes esetei inkább csak serdülőkortól értelmezhetők  (pl. szexuális szükségletek minimalizálása vagy a rögeszmés féltékenység), a többségük ugyanakkor sajnos a legkisebb gyerekeket is érintheti.

Forrás: Kemp, 1998, idézi Hajdú, 2021. 313.o.

Mint látjuk, a fizikai bántalmazás során a csípéstől, ütlegeléstől a fojtogatáson át a legkülönbözőbb és leglehetetlenebb eszközökkel való bántalmazásig bármi megtörténhet. A csecsemő, kisgyermek magára hagyása, bezárása, gondozás, gondoskodás, etetés, öltöztetés, egészségügyi megelőzés, gyógykezelés, ápolás tartós elmulasztása; a mozgás és játéktér megvonása, játékok biztosításának hiánya; fizikai rázás, rángatás, lökdösés, rúgás, megszorítás, sarokba állítás, térdepeltetés, hideg vízzel leöntés, pofozás, csipkedés, égetés, elcsúfítás, megcsonkítás, tárgyak dobálása, fegyverhasználat.

Fizikai bántalmazásra utaló gyanújelek: a bántalmazás látható nyomai, jelei, verésnyomok, égés, forrázás; megmagyarázhatatlan, nyilvánvalóan nem baleseti eredetű sérülések; többszörös, különböző időben keletkezett, a gyógyulás különböző stádiumait mutató zúzódások, vérömleny, karmolás; koponya, borda, hosszú csöves csontok nyilvánvalóan nem baleseti eredetű sérülései. Árulkodó, ha a gyermek (szinte szó szerint) ismétli a szülő történetét a sérülésről, cáfolja, hogy probléma van otthon.

Az érzelmi bántalmazás során a gyereket állandóan kritizálják, megalázzák, lealacsonyítják, kigúnyolják, csúfolják, figyelmen kívül hagyják, elutasítják, lekicsinylik, kritizálják, elszigetelik, terrorizálják, állandó durva szidalmazást kell kiállnia, kiabálnak vele, ijesztgetik, indokolatlan és súlyos büntetést szabnak ki rá, erőszakkal vagy elhagyással fenyegetik, kedvenc játéknak - átmeneti tárgyának elvétele, elzárása, tárgyainak, állatainak szándékos tönkretétele, megölése történik.

Mentálisan sérülékeny szülők esetében gyakori, hogy magát a gyermek létezéshez való jogát is megkérdőjelezik, minek van egyáltalán, könnyen mondják neki, hogy nem szeretik. Idetartozik az is, ha a gyerek szeme láttára verekedés, bántalmazás történik a családban, pl. az alkoholproblémákkal (is) küzdő szülő(k) esetén, aki a gyerek előtt éli ki agresszív késztetéseit a másik szülőn.

Az érzelmi bántalmazás felismerése és bizonyítása nem egyszerű feladat, holott igen súlyos következményei lehetnek a gyermek későbbi életútját tekintve (önértékelése és énképe sérül, társas képességei és kapcsolatai deformálódhatnak stb.). Az érzelmi bántalmazás egyik legfőbb jellemzője, hogy ez rendszeres, hosszan tartó folyamat, és következményeivel szinte mindennap találkozhatunk az oktatási intézményekben, de kezelésében igen gyakran korlátozottak a lehetőségeink. E probléma felismerésében és kezelésében esetleg segítséget nyújthat az iskolapszichológus, illetve a szakszolgálatok (pl. Gyermekjóléti vagy Pedagógiai Szakszolgálat) pszichológusa.

Szexuális bántalmazásnak a gyermekek általában négyéves koruktól 14-15 éves korukig vannak kitéve. A lányok esetében a legveszélyeztetettebb életkor 10-15 év közötti időszak, hiszen a kislányból ekkor lesz felnőtt nő, az eddig gyermeknek tekintett lánynál kialakulnak a nőies formák, sok kislány azonban hamarabb érik, ezért az esetükben akár a 8-10 éves kor is nagyon kritikus. A fiúkat főképpen 6-8, illetve 14-16 éves korukban veszélyeztetik, kicsivel ritkábban mint a lányokat, de az ő esetükben a felderítetlenség még a lányokénál is nagyobb. A szexuális abúzusnak is vannak "enyhébb" és súlyosabb formái, és olyanok is, amelyek indirekt módon okoznak ártalmat, pl. a szülők szexualitásának túlzott kitettség, vagy pornográf tartalmak megmutatása. Bármilyen határátlépés történik is, az ártalmas a gyermek fejlődésére és általában vannak látható jelei a gyermek viselkedésében.

A szexuális visszaélés a legrosszabb, ami történhet egy gyermekkel, ezért mindent meg kell tennünk, hogy megelőzzük, megakadályozzuk vagy a következményeit enyhítsük! A kora gyermekkortól kezdődő szexuális nevelés lehet az egyik eszköz, ami pl. segíthet a gyermekeknek a helyes és helytelen érintések, jó és rossz titkok megkülönböztetésében. Ehhez ma már számos könyv, segédanyag áll a szülők és a szakemberek rendelkezésére.

A fentiek egységesen a kiskorú veszélyeztetettsége jogi kategóriába tartoznak, idesorolunk tehát minden olyan - magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult - állapotot, amely a kiskorú testi, értelmi, érzelmi, erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza [Gyvt. 5. § n) pontja], például bántalmazás a kiskorú jelenlétében, érzelmi zsarolás, lelki terror stb. és az egyéb formákat is - koldulásra, lopásra, prostitúcióra, hazugságra kényszerítés, korának nem megfelelő, ill. rendszeres megterhelő munka végeztetése.

Végül meg kell említenünk egy speciális veszélyeztetési formát. Rendszerabúzusról beszélünk, ha a gyermekek védelmét szolgáló tevékenység, vagy rendszer nem létezik, vagy diszfunkcionálisan működik, ezzel hozzájárul a bántalmazás, elhanyagolás megelőzésének elmulasztásához, késedelmes elhárításához, vagy be nem avatkozásával a folyamatos károsodáshoz. Ide kell sorolni a gyermekek védelmére, gondozására, ellátására létrehozott ellátórendszeren belüli rossz bánásmódot (például oktatásban, egészségügyben, gyermekvédelmi ellátásban). Ebbe a körbe tartozik a gyermek tájékoztatásához és véleménynyilvánításhoz fűződő jogainak figyelmen kívül hagyása vagy megtagadása, a szülőktől való indokolatlan elválasztás.

Minél kiszolgáltatottabb valaki, minél kevesebb ismeret, információ áll a rendelkezésére, minél inkább függ a segítőktől és az ellátórendszertől, annál súlyosabban érinti a rendszer hibás működése, s ez igaz lehet a mentálisan sérülékeny szülőkre és gyermekeikre egyaránt.

Felhasznált irodalmak:

1997. Évi XXXI. Törvény (Gyermekvédelmi törvény). https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99700031.tv 

ECPAT International. (2022). Global Boys Initiative: Magyarországi Jelentés. ECPAT International. https://hintalovon.hu/wp-content/uploads/2022/01/GLOBAL-BOYS_HUNGARY_.pdf 

Gyermekvédelmi fogalomtár (2007) Módszertani Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesülete Budapest.

Hajdú, K. (2021). Mentálisan sérülékeny szülők gyermekeinek támogatása a gyermekvédelmi rendszerben. In F. Lassú, Zs., Frankó, A., Kaposiné, Cz. A. és Kormos, P.  (szerk.): Gyermekek mentálisan sérülékeny családokban. Kézikönyv segítő szakemberek számára. Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Budapest, 299-326.

Katonáné Pehr Erika (szerk., 2004). Módszertani füzet: a gyermekvédelmi feladatot ellátó szervek szerepe és felelőssége a gyermekbántalmazás és elhanyagolásmegelőzésére és kezelésére. ESZCSM Gyermek- és Ifjúságvédelmi Főosztály.

Kemp, A. (1998). Abuse in the family. An introduction. Publisher, Brooks/ Cole.

Révész György (2004). Szülői bánásmód - gyermekbántalmazás. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest.

Porter, R. (ed) (1984). Child sexual abuse within the family. Tavistock Publications, London. The CIBA Foundation, London.

Vekerdy Tamás (1996). Abba lehet-e hagyni a verést? In (uő). Kicsikről nagyoknak 2., Park Kiadó, Budapest. 45-59.