A szülő mentális sérülékenysége általában csak abban az esetben válik jogi megfontolás tárgyává, ha a tünetek olyan intenzívek és károsak a gyermekre nézve, hogy azok a gyermek fejlődését veszélyeztetik. A veszélyeztetés formáit és a gyámhatóság ezzel összefüggő beavatkozási lépéseit, az eljárásmódot, stb. a hatályos gyermekvédelmi törvény szabályozza, melyre egy külön leckében részletesen kitérünk. Nincsenek nyilvánosan hozzáférhető, országos adatok arra vonatkozóan, hogy évente hány gyermek kerülhet gyermekvédelmi ellátásba a szülő mentális sérülékenysége miatt, a KSH adataiból azt tudjuk, hogy a gyermekvédelmi szakellátásban részesülő fiatalok aránya folyamatosan nő, és a védelembe vett gyermekek számán belül nő az un. környezeti okból szakellátásba kerülők aránya, valamint, hogy kb. az érintett gyermekek 25%-a kerül védelembe a szülő szenvedélybetegségével összefüggő okokból.

Hogy a védelembe vétel a veszélyeztetés eseteiben szükséges, azt nem vitatjuk, azonban nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a családból való kiemeléshez csak úgy szabad eljutni, hogy a segítő szolgálatok a gyermek legfőbb érdekét figyelembe véve előbb mindent megtesznek a szülők és a gyermekek megerősítéséért, a családi rendszer jobb működésének támogatásáért. Sajnálatos, hogy ez nem történik meg minden esetben, amire az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala és a Gyermekjogi Civil Koalíció is több alkalommal felhívta a figyelmet. 

Szintén a gyermekjogi jelentések irányíthatják rá figyelmünket azokra a helyzetekre, amikor a szülői mentális sérülékenységgel kapcsolatos jogi megfontolás a válófélben lévő szülők közötti gyermekelhelyezés érvei között bukkan fel. Számos joganyagban találtak adatot arra, hogy egyik vagy mindkét szülő a másik fél szülői alkalmatlanságát annak mentális betegségével próbálja indokolni. A nők körében viszonylag gyakori gyermekágyi depresszió és annak elhúzódása például sokszor megjelenő érv az anya alkalmatlanságát bizonyítandó. Ezekben az esetekben különösen fontos a szakértők megalapozott véleménye, akiknek pártatlanul, átfogó vizsgálatok alapján és a gyermek legfőbb érdekét figyelembe véve kell megfogalmazniuk álláspontjukat.

Felhasznált irodalmak:

Neményi, M. & Messing, V. (2007). Gyermekvédelem és esélyegyenlőség. Kapocs, 6. évf. 1. sz. 

Győrffy, Zs. (é.n.). Gyermekek a hatósági eljárásokban. Elemzés az országgyűlési biztos vizsgálatai tükrében. 

Visontai-Szabó, K. (2014). A szülői felügyeleti jogok gyakorlása, rendezésének jogi keretei, pszichológiai háttere és problémái. Doktori értekezés. Szegedi Tudományegyetem, Állam-és Jogtudományi Doktori Iskola. 

1997. évi XXXI. törvény [ Gyvt. ] https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99700031.tv (letöltés 2021. 05. 08.)

KSH adattáblák: https://www.ksh.hu/stadat_files/szo/hu/szo0016.html (letöltés 2021. 05. 08.) , https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/gyermekvedelem14.pdf (letöltés 2021. 05. 08.)

Lux, Á. és Sebhelyi, V. (2019). A gyermekjogok helyzete Magyarországon (2014-2019) - Alternatív jelentés az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének hazai végrehajtásáról. Gyermekjogi Civil Koalíció. https://unicef.hu/wp-content/uploads/2019/11/alternativ_jelentes.pdf (letöltés 2021. 05. 08.)

Megjegyzés:

„Anya” és „apa” alatt ebben a kurzusban az adott szülői szerepet betöltő személyeket értjük. Mivel a leckék érthetőségét nagyban megbonyolítaná, ha ezt mindig kiírnánk, ezért az egyszerűség kedvéért ott, ahol nem kíván további magyarázatot, az „anya” és „apa” vagy a szülő fogalmát fogjuk használni, függetlenül attól, hogy az adott személy a gyermek vérszerinti szülője, örökbe fogadó/nevelő szülője, vagy történetesen társanya, társapa stb.

Utolsó módosítás: 2024. január 9., kedd, 10:21