A mentális sérülékenység az egészség és betegség eredet modelljében

A hajlam-stressz modell (diathesis-stress modell) szerint a biológiai vagy genetikai sérülékenység vagy prediszpozició (hajlam) és a környezet és az élet eseményei (stresszorok) együttműködve, együttesen idézik elő a testi és mentális zavarokat.

Minél nagyobb a genetikai sérülékenység, annál kisebb stressz is elegendő a zavarok megjelenéséhez. Egy adott betegségre való hajlam önmagában nem jelenti azt, hogy a betegség szükségszerűen meg fog jelenni az adott személynél. A hajlam és a stressz együttese szükséges a betegség megjelenéséhez. Ez a stressz modell az utóbbi húsz évben átalakult stressz- sérülékenység-védő tényezők modellé, amely azt hangsúlyozza, hogy a sérülékenység és a stressz együttes jelenléte ellenére is egészséges maradhat az, akinek belső és külső rugalmassági tényezői segítik a nehézségekkel való hatékony megküzdést.

A sérülékenység kifejezés Antonovsky egészség-eredet (szalutogenetikus) megközelítéséből ered, amely arra keres választ, hogy ugyanazon környezeti körülmények között egyesek miért maradnak egészségesek, míg mások megbetegednek. Antonovsky az ún. koherencia-érzet fontosságát emeli ki az életben, amely az emberi élet történéseinek észlelési minőségét, a jelentőségteljesség, az irányíthatóság és a felfoghatóság érzetét
jelenti. Más szerzők a megküzdőképességet, önértékelést, a támogató csoportok jelenlétét emelik ki - mindezek együttesen segítik azt a képességet, hogy a kedvezőtlen körülmények ellenére is egészségesen fejlődjünk, éljünk. Ezt a képességet nevezzük rezilienciának (rugalmasság), és a későbbiekben bővebben tárgyaljuk.

Témánk szempontjából ez a megközelítés azt hangsúlyozza, hogy még ha a szülők és a gyermekek a mentális betegség érintettségében élnek is, amennyiben az érintettek életüket koherensnek, irányíthatónak érzik, optimisták a kimenetelek tekintetében, akkor egészségesek maradhatnak, vagy ismét azzá válhatnak.

A mentális sérülékenység szakkifejezés érzelmi, kognitív, szociális és viselkedési zavarokat jelent, amelyek bizonyos esetekben megfelelnek a mentális betegségek kritériumainak. A mentális sérülékenység megközelítés optimista felfogás, azonban hangsúlyozza, hogy még az enyhe sérülékenység eseteiben is fontos a szülő és gyermek erősítése, megküzdésének támogatása. Ennek lehetőségeiről szintén részletesen fogunk beszélni később.

Tisztázni kívánjuk, hogy a „sérülékenység” kifejezés használatával nem szándékozunk elrejteni a mentális betegséget. Amint az előbbiekben már említettük, ez lehetővé teszi a szülők számára, hogy figyelmüket a „mentális betegség” fogalmáról és az azzal összefüggő megbélyegzésről, inkább a pszichés ellenállóképesség megerősítésére fordítsák.

A „sérülékenység“-koncepció, olyan személyekre is vonatkozik, akik a mentális sérülékenység tüneteit hordozzák, például fokozott ingerlékenység, alacsony frusztrációs tolerancia, ám ezen tünetek összességében nem felelnek meg teljesen a mentális betegségek orvosi diagnosztikai kritériumainak. Így a sérülékenység tágabb, mint a „mentális betegség” fogalom, ugyanakkor a tananyagban párhuzamosan használjuk a két kifejezést.

Mivel valószínűsítjük, hogy a kurzus legtöbb résztvevője nincs tisztában a mentális betegségek tünettanával, ezért a későbbiekben ismertetjük a leggyakoribb mentális zavarok jellemzőit, hogy jobban érthetővé váljon a gyermekek helyzete. Figyelembe véve, hogy bármilyen diagnózis a mentális egészség területén vitákat nyit a normákról, szociokulturális összefüggésekről, kézenfekvő, hogy egy személyt mentálisan betegnek vagy sérülékenynek diagnosztizálni, együtt ennek minden következményével, nagyon komoly és átgondolt folyamat, illetve az kell, hogy legyen. Ezért kérjük az olvasót, hogy frissen szerzett tudását felelősségteljesen használja, mindenkor a gyermekek és a családok szolgálatában, kerülve a diagnosztikai ismeretekre támaszkodó, azokból szinte elkerülhetetlenül származó címkézést, megbélyegzést.

Felhasznált irodalom:

Antonovsky, A. (1987). Unravelling the mystery of health: How people manage stress and stay well. Jossey-Bass, San Francisco.

Holmes T. H, Rahe R. H. (1967.) „The Social Readjustment Rating Scale”. Journal of Psychosomatic Researches 11 (2): 213–8.

Liberman, R. P., & Kopelowicz, A. (2005). Recovery from schizophrenia: a concept in search of research. Psychiatric services, 56(6), 735-742. https://ps.psychiatryonline.org/doi/10.1176/appi.ps.56.6.735

Liberman, P, (2008). Recovery From Disability: Manual of Psychiatric Rehabilitation. Washington, D.C., American Psychiatric Publishing.